Az idén összesen 3435 résztvevő érezte fontosnak, hogy saját fizikai áldozatával és teljesítményével emlékezzen meg a Budapest ostromában és a kitörésben elesett katonákról. Köztük volt Puzsér Csaba barátunk, párjával Hegedűs Kittivel és annak édesapjával Hegedűs Péterrel. Fogadjátok szeretettel Csaba rövid túrabeszámolóját:
Ezen a túrán még nem voltunk a párommal. Gondoltuk, idén megpróbáljuk a legrövidebb szakaszt, Autónkat a közeli faluban hagytuk ahol véget ért a 25 kilométeres szakasz ezért innen busszal majd villamossal mentünk a helyszínre. Úton a kiindulási ponthoz rengeteg rendőr gyűrűjében sétáltunk, ők vigyáztak arra, hogy a tüntetésből esetleg tömegverekedés legyen. Rengetegen sorakoztak és vártak az indításnál. Valakik túra ruhában vagy katonai felszerelésben (2. világháborús német, vagy orosz, magyar honvéd egyenruhában, valaki modern újabb ruházatban).
Minket a 25 km-es szakaszon Jakab Sanyi és Roskó János barátaink indítottak. Az első ellenőrzőpontig első pár kilométeren lapos, majd hirtelen meredek emelkedőn mentünk. Itt egy kisebb orosz csapat pecsételte le az ellenőrző lapunkat. Hol magyarul kiabáltak, hol oroszul, illetve németül. Tovább haladtunk még mindig aszfaltos úton Normafa felé, majd elértük lassan az erdőt. Itt már azért sötétedett, előkerültek a fejlámpák, Pár kilométer után az erdőben egy katona sírnál álltunk meg kicsit. Itt többen is gyújtottak gyertyát. Innen nem messze, egy padon két-három lámpással pár honvéd ruhás személy pecsételte a papírjainkat. Következő ellenőrzőpontig több kilométeren át meneteltünk fel meredeken hol szélesebb, hol keskenyebb úton, amíg el nem értük János hegyen a felcseres pontot. Itt kaptunk újabb pecsétet illetve egy sport szeletet.
Rengeteg ember itt pihent, mivel büfé is található ezen a ponton, illetve elkezdett szemerkélni így felvettük inkább az esőkabátot, amit jól tettünk. Innen már végig esett, vagy szemerkélt az eső. Utunk innen lefelé vezetett, majd át egy úton és ismét felfele meredeken. Itt volt egy jó kis pihenő ahonnan Budapest fényeit lehetett csodálni. Erről a pontról már nem volt messze a Nagy-Hárs-hegy teteje. A kilátó tövében volt az ellenőrző pont ahol a német ejtőernyős osztag adta a pecsétet. Ide viszont elég lassan bandukoltunk, a helyszűke végett kiáltották is, akinek van pecsétje, mennyen tovább, ne tartsa fel a többieket. Innen utunk lefelé ment, kicsit csúszós köveken, majd elég jó tempóban haladtunk a jól kijárt túraútvonalon, majd megint egy-két katona sír mellett meneteltünk el, át az úton és egy újabb meredek több kilométeres mászás kezdődött az Újlaki hegy tetejére. Úton felfelé volt egy két katona sír illetve bunker maradvány ide mécseseket helyeztek. A hegy tetején egy orosz tábor fogadott, ahol szintén helyszűke végett szóltak, akinek van pecsétje, haladjon tovább, illetve minden német egyenruhással közölték: Irány a Gulág. Már csak a cél volt előttünk Ide egy kis mászás, majd egy jó kis sáros agyagos út vezetett le. Utolsó ellenőrző ponton német tábor várt minket, német katonának öltözött emberekkel. Kedvesen üdvözöltek minket.
Itt a Kitörés 25 véget ért, illetve aki akart a 60 km-s szakaszból kiszállhatott. Mi bementünk a fűtött sátorba. Itt pihentek bent az emberek. Mi bealtunk a sorba az utolsó pecsétért, majd megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt, fogadtuk a gratulációkat. A sátorból kifelé egy német tiszt közölte, az ellátmányt a másik sátorban osztják. Sorba álltunk és átvettük a vajas-szalámis zsemlyénket és a teát. Kicsit pihentünk, örültünk magunknak majd megindultunk lefelé a kicsit sáros, csúszós köveken az autónkhoz a faluba.
Remek hangulata volt magának a túrának, ez volt a második fejlámpás túránk, a Matra-i Csillagok éjszakai túra után. Mindenki kedves volt és segítőkész. Eltévedni nem lehet. Az a rengeteg ember ahogy halad, visz magával. Jövőre a 35km szakaszt szeretnénk teljesíteni.
Puzsér Csaba
