Olvassátok ezt a cikket, mely a Mozgásvolágban jelent meg, Suhajda Szilárd ajánlásával.
Szilárd pótlólagos oxigén használata és magashegyi teherhordók segítsége nélkül szeretné elérni a csúcsot, ami magyar mászónak még nem sikerült.
Kyocera Everest Expedíció 2023 hivatalos bejelentése előtt beszélgettünk Suhajda Szilárddal, aki a Mount Everest pótlólagos oxigén használata nélküli megmászására indul. Ez magyar hegymászónak még nem sikerült.
Bár Suhajda Szilárd számára egy percig sem volt kétséges, hogy a K2 és a Lhoce után a Mount Everestet szeretné megmászni, manapság nem olyan egyszerű egy ilyen expedíció finanszírozását előteremteni. Szilárdnak nyolc hónapnyi munkájába telt, mire bizonyossá vált számára: 2023 márciusában tényleg elutazhat Nepálba, hogy megpróbálkozzon a Mount Everest pótlólagos oxigén használata nélküli megmászásával. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy tényleg összejön az expedíció.
Ez lesz a második kísérlete az Everesten, melyet 2017-ben egyszer már megpróbált megmászni Klein Dávid társaságában, de akkor egy vélhetően nem tiszta vízből készült tea elfogadása után kialakult súlyos gyomorfertőzés miatt már a 2-es táborból kénytelen volt visszafordulni. Azóta 2019-ben Klein Dáviddal közös expedíciója során első magyarként, pótlólagos oxigén használata nélkül megmászta a K2-t, majd 2022-ben a 8516 méteres Lhocét. Célja a “Big Five”, azaz földünk öt legmagasabb hegycsúcsának oxigénpalack és magashegyi teherhordók nélküli megmászása.
Szilárd a Kyocera Everest Expedíció 2023 keretében március 23-án repül Nepálba. Ezúttal is a hegy déli normál útján próbálkozik, melyet jól ismer már két korábbi expedíciójáról. Az északi normál út nem került szóba, de az idei tavaszi szezonban adminisztratív okok miatt egyébként sem működött volna, mivel a kínai hatóságok továbbra sem adnak ki külföldiek számára mászóengedélyt a területükön található nyolcezresekre.
Ez a szokásos érkezési időnél két héttel korábbi időpont, melynek az az egyszerű oka, hogy Szilárd több időt szeretne szánni az előakklimatizációra 4-5000 méteren. A kereskedelmi expedíciók bevett akklimatizációs programja, hogy az Everest előtt egy hatezer méteres csúcsot, jellemzően a 6119 méteres Lobuche Eastet másszák, mielőtt megkezdenék akklimatizációs rotációikat a hegyen, és annak rettegett Khumbu-jégesésén keresztül. Szilárd nem tervez hatezres csúcsmászást, pusztán több időt szeretne eltölteni 5000 méter környékén, mielőtt megérkezik az Everest alaptáborába. Tavaly, a Lhoce mászása során sokat beszélgetett a német David Göttlerrel, aki harmadik kísérletére mászta meg palack nélkül az Everestet. Ő és barátja, Kilian Jornet is hasonló stratégiát használt. Szilárd abban reménykedik, hogy bár ezzel a módszerrel akklimatizációs kört nem tud spórolni, így már az első “éles” akklimatizációs kör alkalmával gyorsabb tud lenni, jobban érzi magát és hamarabb regenerálódik. Így vélhetően kevésbé viseli meg őt az első akklimatizációs kör.
Szilárd logisztikáját a Seven Summit Treks nepáli expedíciós ügynökség biztosítja. Csak alaptábori ellátást kért, ami annyit jelent, hogy ott kap hálósátrat és napi háromszori étkezést, valamint a kb. hetven kilónyi felszerelését az ügynökség viszi az alaptáborba, de a hegyen a saját erejéből, a saját tudása alapján, saját felszereléssel és élelemmel kell mozognia.
A kereskedelmi expedíciós kliensek számára rögzített biztosítóköteleket használni fogja ugyan, mert ezeket a normál úton nincs realitása kikerülni, de a magashegyi táborokhoz szükséges sátrat maga viszi fel és állítja fel, a táborhelyet maga választja és alakítja ki, a vizet és élelmet maga készíti magának és a mászó stratégiáról is önállóan dönt. Ez a kereskedelmi expedíciós asszisztenciát, hegyi vezető segítségét és pótlólagos oxigént használó magashegyi extrém turistákhoz képest akkora különbség, mintha másik sportágban szerepelnének. A “tiszta mászást” marketingelő mászók közül többen használják más mászók sátrát, vagy akár főzőjét és élelmét is a felsőbb táborokban, Szilárd ettől kategorikusan elzárkózik. Tavaly a Lhocén egyedül, teljes autonómiában és önállóan mászott, ezen nem is kíván változtatni, akkor sem, ha hozzá hasonló képességű mászóhoz tudna csatlakozni a hegyen.
Bár régóta az Everesttel fókuszban végzi az edzéseit, alapjaiban nem változtaott sem az edzésprogramján, sem a táplálkozásán.
A mászóstratégia tekintetében a tavalyi Lhoce-expedíción alkalmazott folyamatot követné, annyi különbséggel hogy az Everest esetében a harmadik akklimatizációs kör aligha elkerülhetó. Ezt nem is akarja megúszni. Tavaly a Lhocén is három körrel tervezett, de annyira jól érezte magát az első két kör után, hogy a harmadik menetből csúcsot támadott. Az Everest esetében ez egészen biztosan nem működik.
Technikai oldalon annyit fejlesztett, hogy a régi SPOT helymeghatározó készülékét lecserélte egy Garmin InReach II Mini készülékre, valamint technikai partnerének köszönhetően kapott egy Garmin Instinct 2 órát, ami ugyan nem mindentudó, de mindent tud, amire Szilárdnak szüksége van. Ellenállóbb, és jó üzemidővel rendelkezik. Szilárd és a kommunikációs csapata ezúttal sem teszi valós időben, élőben követhetővé a nyomkövetőjét, mert egyrészt csak így biztosítható a névadó szponzor elsőbbsége az esetleges siker bejelentése terén, továbbá csak így elkerülhetőek az esetleges találgatások abban az esetben, ha a nyomkövető irracionális adatot közölne. (Például olyan koordinátát jelezne, ami zuhanásra utal, amikor csak egy téves jeladásról van szó. Utóbbira a K2-n is volt példa.)
A Mount Everest pótlólagos oxigén nélküli megmászására magyar hegymászók először 1996-ban tettek kísérletet. Azóta tucatnyi próbálkozás történt, legutóbbi a nagyváradi Varga Csaba járt sikertelenül 2021-ben.
Bár a kereskedelmi expedíciók infrastruktúrájának és az összehangolt kötélrögzítő munkának köszönhetően a mászótechnikai rész egy csupasz hegyhez képest kevesebb munkát igényel, a Mount Everest megmászását az oxigénhiány teszi igazán komoly kihívássá. Pótlólagos oxigén használata nélkül évente egy-két mászó próbálkozik csak, és az így elért csúcssiker nemzetközi szinten szakmailag is elismerést vált ki. Ami a kötélrögzítés terén előny, az az oxigén nélküli mászó számára egyben hátrány is, hiszen a kereskedelmi expedíciós ügynökségek marketingmunkájának köszönhetően több százan mozognak a hegyen, a kliensek nagy része tapasztalatlan. Gyakori a csúcstámadás során a sorban állás a csúcsgerincen, ami a palack nélküli mászó számára nem fér bele a végtagfagyás veszélye ls a kimerülés miatt. A palack nélküli mászás sikerének egyik legfontosabb alapköve a gyorsaság, ami gyakran a forgalom miatt nem lehetséges.
A Mount Everestet eddig mintegy 13500 alkalommal mászták meg, ebből mindössze 200 körüli a palack nélküli megmászás.
A Kyocera Everest Expedíció 2023 szakmai médiapartnere a Mozgásvilág, így első kézből számíthattok exkluzív tartalmakra a világ legmagasabb hegyéről, a magyar hegymászás szempontjából egy potenciálisan történelmi mászásról.
(Forrás: Pintér László, Mozgásvilág)
